Az olvasáson túl...

 Sziasztok! 

Akik személyesen ismernek, vagy akár a moly.hu oldalon keresztül figyelnek engem, ők tudják, hogy az olvasás mellett a kézműves technikák megszállottja vagyok. 

Eddig általánosságban a horgolás körül forogtak az ötleteim, de egy ideje már szemeztem a nemezeléssel, annak is a száraz avagy tűvel történő megmunkálásával. 

Az elmúlt hetekben sokat olvastam, próbálgattam ezt a technikát, nekem nagyon nagy kedvencemmé vált, szinte átvette a horgolás helyét. Persze elsőre elég vállalhatatlan figurák születtek, de nem adtam fel. A mai napig minden figuránál tanulok valamit, finomítom a technikát, a tudásomat is csiszolgatom. 

Az elején sok blogot, webshopot kísértem figyelemmel, rengeteg YouTube videót néztem meg, mire egyáltalán bele mertem vágni. 

Hogy miért írom ezeket a sorokat? 
Szeretném veletek is megosztani a munkáimat, illetve végre tisztességesen vezetni a blogot. Viszont nem lenne az igazi, ha csak az olvasással próbálnám megtölteni, hiszen jóval kevesebb időt töltök már el a könyvekkel (sajnos 😔). Ennek részben oka a munkám; tanító néni vagyok a szomszéd település általános iskolájában, és nagy örömömre idén bizony rajz és technika órákat is kaptam, így egyúttal ezekre is készülnöm kell (mint minden más órára is!). 
Ezekből is szeretnék majd ötletek megosztani veletek, amiket a 9-10 éves korosztállyal elkészítünk (jelenleg 3-4. osztályos csapatom van, a napköziben pedig 2. osztályos gyerkőceim vannak). 

No, de jelenleg a tűnemezelésről szeretnék nektek egy kicsit bővebben írni. 

Nincs nagy alapanyag igénye, de tény és való, hogy el lehet veszni a rengeteg drága gyapjú között, a tűk típusai között, stb.

Én legelső mozzanatként Mesegyapjút vettem és közepes tűt. A közepes tű nekem annyira nem vált be, de arra tökéletes volt, hogy kipróbáljam magát a technikát, nyilván, ha minőségi munkát szeretne az ember, akkor próbálgatni kell az anyagokat.

A Mesegyapjú álomszép színekben kapható, az én meglátásom az, hogy viszonylag sok kreatívbolt árulja ezeket, de az ára nagyon nem mindegy! Ezért én inkább az internetről rendelem, mindenféle reklám nélkül, tőlük: 

Mesegyapjú!! Katt ide! 

Forrás: https://artexport.cdn.shoprenter.hu/custom/artexport/image/cache/w800h800wt1/product/10710-22-mesegyapju-szinek-csoport.jpg?lastmod=1641222766.1625481785

Kipróbáltam, tényleg nagyon szeretem, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy-egy nagyobb figuránál, ahol elég lenne a színt később rádolgozni; na túl sokat eszik meg ebből a csodás, de bizony borsos árral rendelkező gyapjúból. Így szintén erről az oldalról rendeltem a sima, natúr, nemezelő gyapjút, ami kedvezőbb áron volt kapható. (Egy csomag natúrból 2,5 tökbaba elkészíthető --> lásd másik poszt!) 

Óriási meglepődés volt, hogy bizony ezek között is vannak festettek, így hajhoz például szívesen használok ezekből, számomra természetesebb hatást kelt. De kinek a pap, kinek a papné. 😁

Aztán mikor igazán kedvet kaptam ehhez a csodás hobbihoz, akkor tovább nézelődtem. Egyrészt a mai árak mellett nagyon meg kell gondolnunk, hogy mire és mennyit adunk ki, illetve mekkora adagért. 

Hozzáteszem 10 g színes gyapjú nekem egyelőre elég sokáig elég. Nyilván függ megint a készített munkánktól. 

Szóval álljon itt még egy remek webshop, ahonnan érdemes gyapjút rendelni (natúr, nemezelő gyapjú jóval olcsóbban jön ki, és sok szép színű gyapjúval találkozhatsz az oldalon 😁)

Érdemes szétnézni! De vigyázz, függőséget okoz! 

https://guzsalyasbolt.hu/termek_kepek/flower%20seller_te1szmie1n.jpg

Például ezt a csodát is meg tudod rendelni a fentebbi boltból! 😉😉

Aztán persze jöttek a micronok, minél alacsonyabb micron számmal rendelkezik egy gyapjú, annál puhább, illetve az alacsony értékkel rendelkező gyapjú az, amit érdemes ruhaneműre, vagy olyan tárgyra használni, ami bőrrel érintkezik.

Oké, eddig gondolom nem túl sok infót adtam át, inkább regéltem egy sort, de remélem még nem untad el az olvasást. :) 

Tudtad a gyapjúról, hogy taszítja a port? Sokáig próbáltam megemészteni azt a tényt, hogy a tűnemezelt figurák nem moshatók, mert tönkre mennek. Jelentem van, ami hetek óta a polcomon áll figura, és nincs rajta por. Lehet, hogy mégis van benne valami? :) 

És akkor, amire szükséged lehet még: 

Nemezelő tű

Na ennek aztán ezer meg egy fajtája van. Én egy sima közepessel kezdtem, aztán rendeltem egy finomat, mert úgy éreztem, hogy bizony a közepessel böködve, hát enyhén szólva sem túl szép a végeredmény. 

A tű nagyon durván éles! Szóval csak óvatosan az elején, ha kellő tapasztalatot szereztünk, akkor lehet kézben is dolgozni, addig kell valamilyen alátét. Illetve, ha apróbb dolgokat készítünk, akkor mindenképpen alátéten dolgozzunk (lásd lentebb). Néha még én is Csipkerózsikát játszom, bár el nem alszom, de borzasztóan meg tudom bökni az ujjamat. 😂👀

Szóval van: Közepes, finom és extra finom tű. Nincs extra tulajdonságuk. 

Spirál tű: van belőle közepes és finom, gyorsabban és egyenletesebb a munka vele. Gyorsabb = gyorsabban tömöríti a gyapjút. 

Fordított tű: nem befelé húzza a szálat, hanem kifelé, szőrhöz hasonló végeredményt ad. 

Korona: a nemezelt felület bársonyos minőséget ad ennek a tűnek a használatával. 

Csillag: a tömörítés hatékonyabb.

Spirál-csillag: gyorsabban, még hatékonyabban tömörödik a gyapjú a használatával. 

https://www.manoposta.hu/img/products/p618_nemezelotu_eros_1.jpg

Na, nem kell megijedni! Elsőre nincs szükséged ennyi tűre, főleg, ha nem vagy benne biztos, hogy szeretni fogod a technikát! Próbálkozásnak elég 1-2 szín, illetve egy közepes vagy egy finom (esetleg mindkettőből 1-1) tű! 

Amire még szükséged lehet: 

• Egy alátétre, biztosan: A mosdószivacs tökéletesen megteszi!! Én is ezt használom!! 
• Zsenília drót, ha már nagyon belejöttél
• Virágkötő drót
• Tűfogantyú --> nekem speciel nem vált be, de van, aki erre esküszik! 
• Zárható doboz! Sajnos a gyapjú ellensége a moly. Na nem a könyvmoly, hanem a kis kártékony molyocska, ami előszeretettel bújik bele a gyapjúba. Én a dobozba dobtam még bele levendulát, és átlátszó dobozt vettem, mert a jószág a fényt nem igazán díjazza. 👌

Kezdésnek ennyi! 

Nem sokára bemutatom, hogy én honnan-hová jutottam el jelenleg. 

Köszönöm, ha végigolvastad! Remélem Te is belevágsz ebbe a remek hobbiba! 

 

Saját tűnemezelt babám a képen😁

Szuperpuha Nutellás-banános babka

 Sziasztok!

A mai egy az oldal témájától eltérő, rendhagyó poszt. Jó ideje nem volt időm (hát, őszintén kedvem sem) könyvekről értékeléseket hozni. Mellette viszont nagyon szeretek meg sütni és főzni egyaránt. Így született meg a mai poszt.

Nutellás-banános babka

Hozzávalók:

A tésztához:

50 dkg finomliszt (Kunsági lisztet használok)

1 kis dobozos 200 ml főzőtejszín

5 ek. kristálycukor

1 teáskanál vaníliáscukor 

1 csomag szárított élesztő (Belbake márkát használom)

1 dl tej

1 csipetnyi só 

1 egész tojás és egy tojássárgája

Töltelék:

2 db banán 

Nutella vagy bármilyen más mogyorókrém v. mogyorókrém utánzat (Nálam most Milka volt itthon)

Az élesztőt a langyos tejben egy kis cukorral elkeverem. Hagyom, hogy dolgozzon. Közben a száraz hozzávalókat elkeverem egy villa segítségével. Ha ezzel megvagyok, jöhet a tejszín és a tojások. Ezt is picit kezdem kavargatni a lisztes keverékkel. Hozzáadom közben a már látszólag is dolgozó tejes élesztős elegyemet. Én innentől kicsit még a villával szoktam dolgozni a tésztán, majd saját kezembe veszem a dolgot, és egynemű tésztát gyúrok. (Ha úgy érzed még nagyon ragad, akkor tegyél hozzá pici lisztet, amíg elválik a kezedtől, de nem száraz a tészta! A liszttel csak óvatosan, inkább sok gyúrás és jó lesz! :)) 

A tésztát folpackba csomagolom, egy zárható tetejű dobozba teszem (pl. : ételes) és 30 percig kelesztem. Ha megnyomom a tésztát és "visszaugrik", akkor már kezdhetünk vele dolgozni.

Lisztezett deszkán téglalapot nyújtok. Ezt megkenem a krémmel, rádobálom a banánt és feltekerem.

A tekercset hosszában (!) majdnem végig vágom, az egyik végét egyben hagyom. (Lásd a képeken). Ezután pedig a két tekercsszálat összefonom. Kicsit a két széléről óvatosan megtolom, hogy jobban egymáshoz érjenek a fonott részek.

Ezután mehet sutopapirral bélelt formába, majd az előmelegített sütőbe. Én 185 fokon kB 50-60 percet sütöm (elektromos sütő, alul-felül). Tűpróbáig!!! Sütőfüggő, tehát magadnak kell kitapasztalnod, hogy és meddig süsd. Ez csak egy irányadó, a tűpróba a biztos. Mindig a legmagasabb részeket is szúrd meg, hiszen ott a legvastagabb a tészta! 

Gázsütőben nekem kB egy óra szokott lenni, és előre melegítés után a 8-ból 4-es fokozaton sütöm.

Mindkét esetben érvényes, ha nagyon pirul a teteje, akkor alufóliával beborítom.

Ha elkészült, akkor egy deszkára kiemelem a sütőpapírral együtt, és megvárom amíg langyosra hűl. Utána szépen szeletelhető. Nálunk nem sokáig tart, már másnap süthetem a következő adagot.

A babkát bármilyen töltelékkel elkészítheted! Jó étvágyat hozzá! 😊

Tricia Levenseller - A kalózkirály lánya

Eredeti cím: Daughter of the Pirate King 

Író: Tricia Levenseller 

Kiadó: KMK

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 284 oldal 
Sorozat: A kalózkirály lánya 1. 

Cselekmény: 5/3,5

Terjedelem: 5/3

Szereplők: 5/4

(Borító: 5/4)

Erősen bajban vagyok, hogy ezt a könyvet kell értékelnem. A figyelmemet azért keltette fel, mert végre valami újdonsággal találtam szembe magam. Mivel kalózos történettel még nem találkoztam eddig, akkor és ott megvettem a könyvet (na, nem mostanában, még 2018-ban, de a karantén ideje alatt van időm bőven koptatni az itthoni olvasatlan könyveimet). Akkor félreraktam, most újra elém került és hát nekiláttam. 

A borító miatt biztosan nem vettem volna meg a könyvet, számomra eléggé semmilyen, nem váltott ki belőlem semmilyen reakciót. A KMK-s könyvek egyetlen előnye, hogy jól bírják a gyűrődést (legalábbis nálunk), a gerince nagyon strapabíró, bár nálunk nem szokás meghajtani a gerincét, de nem is kell, anélkül is lehet olvasni kényelmesen. Annyira nem éreztem sötétnek a történetet, mint amennyire a borító ezt sugallja utólag belegondolva. 

Az elején halálra untam magam, de őszintén. Majd bepörögtek végre az események, kaptunk néhány információ morzsát, és el is engedtem a kezdeti dühöngésemet, hogy ennyire unalmas nem lehet valami. Aztán szépen lassan megint azt éreztem, hogy a semmiről olvasok 5-10-15 oldalon keresztül. Sajnos ez így ment végig a teljes történeten. Az utolsó 30 oldal pörgött, szavam nem lehet, de előtte ez az állandó nevezzük hullámvasútnak, hát nem igazán nyerte meg a tetszésemet. Pedig az alaptörténet tényleg érdekesnek tűnt! 

A főszereplő, Alosa sem lett a szívem csücske. Annyira beképzelt, annyira tökéletesnek gondolja magát, hogy már ezért is unszimpatikus volt az első pillanattól kezdve. A szereplők egymással nem igazán jutottak dűlőre, így én sem jutottam a személyiségükkel döntésre, hogy kedveltem e őket vagy sem. A férfi kalózok közül Riden is semleges maradt számomra, Draxent bírtam jobban, de igazából egyik szereplő sem került közel hozzám. Oké, bevallom Alosanak volt egy-két viccesebb beszólása, de semmi több. Néha inkább volt erőltetett a dolog, mint humoros. 

Összességében nem volt rossz, de különösen jó sem, felejthető a történet. Viszont mivel picit függővéges, így ha érkezik a második rész, ha nem is azonnal, de a könyvtárból kikölcsönözve valószínűleg el fogom olvasni (mivel csak két részes a sorozat). Aki valami nagyon extravagáns, nagyon új, nagyon pörgős dologra vágyik, annak annyira nem ajánlom, de egy kis kikapcsolódásnak akár még tökéletes is lehet, ha nincsenek nagy elvárásai az embernek. 

Mindezek mellett arra is rá kellett jönnöm, hogy nem mindig szabad erőltetni az ifjúsági könyveket, viszont az is bennem van, hogy lehet, hogy sokkal jobban tetszett volna, ha akkor elolvasom, amikor megvettem. Mea culpa. Összesen 4 pontra/csillagra értékelem a könyvet, nem volt világ vége, de annyira nem is volt eget rengető 

Stephen King - Agykontroll

Eredeti cím: End of Watch

Író: Stephen King 

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 410 oldal 
Sorozat: Bill Hodges 3. 

Cselekmény: 5/5

Terjedelem: 5/5

Szereplők: 5/5

(Borító: 5/3)

Teljes mértékben ki merem jelenteni, hogy a sorozat legjobb része volt. Sőt az egész sorozat nagy kedvencem lett, bár az első részt sokkal régebben olvastam, évekkel ezelőtt, de még mindig emlékszem rá (!) illetve azt éreztem, hogy a második rész még rátett egy lapáttal, ez az utolsó rész pedig fenomenálisra sikerült. 

Először picit a könyv külsejéről. Nagyon szeretem a keményborítós kiadásokat, hiszen sokkal tartósabbak, bár tény, hogy féltéglák is egyben. Viszont a három borító közül ez az, amelyik kevésbé tetszett, sőt kifejezetten taszított, de szerencsére ezt a történet abszolút kompenzálta. Megint megtanultam, hogy ne ítélj külsőre (főleg ne borítóra :D). 

A történet nagyon tetszett, bár nem rajongok az ilyen nyomozós dolgokért, de ebben a részben ez egyáltalán nem zavart, sőt kifejezetten vártam az újabb és újabb fejezeteket. A szereplők közül Holly és Hodges azok, akik vitték a prímet. Holly a maga kis bohóságával, alapvetően a viselkedésével is egy színfolt volt a történetben. A már megszokott gárdával állt fel a történet, és ez egyfajta folytonosságot és jó érzést kölcsönzött számomra. 

Szerintem a történet viszonylag gördülékeny volt, valószínűleg köszönhető annak is, hogy ez a sorozat befejező harmadik része, mert Kingnél ez számomra annyira nem megszokott, hogy ennyire hamar kezdődnek a történések. De ez sem rontott a színvonalán, sőt. A feszültséget hosszú oldalakig képes volt tartani a történet. 

Brady, akit már az első részből jól ismertünk, most sem volt (ahogy korábban sem) kispályás bűnöző. Nagyon tetszett, hogy rengeteg kutatás áll a könyv mögött (programozás, mi egyebek, amikhez én sem értek :D), és nagyon hitelesen kaptuk meg ezt a szálat a történetben. Nagyon durva volt számomra, hogy egy ember mennyire képes elborulni agyban, és mennyire nem érdekli semmi. 

A könyv végére érve, az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Szomorú voltam, hogy eddig tartott a történet, hogy nincs következő rész. Viszont boldog vagyok, hogy jó érzéssel tehettem le az utolsó részt, hogy érdemes volt végigolvasni, és nem lett csalódás a vége. Jó néhány  sorozatnál előfordul, hogy nem ütik meg az elsőt követő részek az indító kötet szintjét. Szerencsére itt fokozatosan egyre jobb és jobb volt a történet.

Nagyon nagy élmény volt számomra a sorozat, de főleg az Agykontroll. Biztosan nem egyszer olvasós könyvvé / sorozattá lépett elő. A kedvencek közé kerülés mellett. Csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a nyomozós, thriller, horror és krimi társítást. Zseniális! 

Stephen King - Emelkedés

Eredeti cím: Elevation

Író: Stephen King 

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadás éve: 2020.

Oldalszám: 264 oldal 

Cselekmény: 5/3

Terjedelem: 5/3

Szereplők: 5/3

(Borító: 5/4)

Először is szeretnék a könyv fizikai valójára kitérni. Először is a borító nagyon tetszene, ha a citromsárga kis "matricaszerűség" nem rontaná el az összképet. Bár ez a legkevesebb problémám a könyvvel. Először is le kell szögeznem, hogy nagyon vártam a könyvet. Aki ismer, az tudja, hogy Stephen King, A Mester, így nagybetűvel az az író, akitől minden könyvet megveszek/megveszünk és olvassuk a tesómmal. A kedvencünk, tényleg a toplista első helyezettje. Nos, vártam, rendületlenül, örültem, hogy hamarabb megjelent egy picivel a könyv. Viszont amikor belelapoztam az agyamat eldobtam. Azontúl, hogy körülbelül 20 sor volt egy oldalon (szokásos kb A5-ös méretű könyv), tehát egy novella az egész könyv, de hogy a 264 oldalból, 189 a tényleges sztori, tehát az Emelkedés, és közel 80 oldal a következő könyvbe a "beleolvasó' meg "kedvcsináló", hát őszintén az állam leesett ettől.... Értem én, hogy aki fan, úgyis megveszi, de ez nekem akkora csalódás volt, amit szerintem jó ideje nem éltem meg. Nagy nehezen félretettem ezt, hiszen mégis csak érdekelt a sztori, meg aztán kell a polcra a gyűjteménybe, tehát tulajdonképpen így is, úgy is megvettem volna. Elengedtem az idegeskedést, és nagy reményekkel, hogy a sztori tuti jó lesz vetettem bele magam az éjszaka közepén a könyvbe. 

A történet és a történet terjedelme is nagyon kétes lett számomra. Az alapötlet szerintem nem volt rossz, de a kivitelezés valahogy most nem igazán jött össze számomra. Erős közepes volt a történet. Amit szerettem volna bővebben olvasni, na arról nem sikerült, ami meg számomra a sztorihoz nem tett hozzá sokat, azokról oldalakon keresztül lehetett tájékozódni. Úgy érzem, hogy ez elment volna egy novellás kötetében is a Mesternek, és máris kevésbé lennék csalódott. 

A szereplők közül igazából (főbb szereplők) mindenkit kedveltem, de túlságosan nem kerültem hozzájuk közel, ez alatt a néhány oldal alatt (ami ugyan 189-nek tűnik, de simán a felébe belefért volna) nem is igazán lehetett. Kicsit úgy érzem, hogy ellaposodott az ötlet, ami jónak indult. A történet végére azt éreztem, hogy igazából nem lettem több ettől, olvastam valamit, amiről még szívesen olvastam volna bővebben, de ennyi. Nem igazán tudom eldönteni, hogy tetszett e vagy sem, mert egyszerűen nem volt benne semmi plusz. Én tényleg nagyon szeretem az írót és a műveit, de remélem Az intézet c. könyve, ami júniusban jelenik meg az aztán ütni fog, és nem csak tengünk-lengünk a semmiben, mert az Emelkedésnél ezt érzem, a semmit sajnos. 

Egyszer elolvastam, de ez sem lesz az a történet, amit újra akarok majd olvasni, hiába lendülök túl a csalódottságokon a kiadást illetően. Viszont gyűjtőként fontos, hogy a polcon legyen, szóval patthelyzet. Egy olvasást megért, mehet is fel a polcra a többiek közé. Ez a történet erős közepesre sikerült, kíváncsian várom az új könyvet, és nagyon bízom abban, hogy újra a régi King-stílust kapom. :) 

Elizabeth Lim - Fénytörések

Eredeti cím: Reflections

Író: Elizabeth Lim

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Kiadás éve: 2020.

Oldalszám: 432 oldal

Sorozat: Sorsfordító történetek 

Cselekmény: 5/4

Terjedelem: 5/4

Szereplők: 5/4,5

(Borító: 5/5)

Nagyon szeretem azokat a történeteket, amik mesét dolgoznak fel modern ruhába bújtatva, vagy pedig a Fénytörésekhez hasonló regényeket, amelyek a mi lett volna, ha másképp történik a mese vonalat követik. Nem véletlenül rohantam a könyvesboltba ezért a könyvért.

Összességében tetszett a könyv, remek volt az Alvilág felépítése, viszont mellette sokszor azt éreztem, hogy ez a több, mint 400 oldal nagyon sok, egy-egy pontban azt éreztem, hogy sajnos egyhelyben toporgunk. Nem mindig volt pörgős, ami akkor nem baj, ha éppen olyan történésnél tartunk, ami nem kívánja a gyors cselekményt, de valahogy itt legtöbbször ez a lassúság nem igazán nyerte el a tetszésemet. Így egy picit soknak találtam a regény terjedelmét.

A történet felvetése érdekes volt, ami a borítón is olvasható: Mi lett volna, ha Mulan a szerelme után meg az alvilágba? Szerintem az alap ötlet jó, tetszett tényleg. Maga a világ felépítés, a történések és a helyszínek is fantasztikusan meg voltak írva és jelenítve. Egy-két pont volt, ahol elbizonytalanodtam, hogy pontosan hogy is kellene elképzelni, de ezek főként ott voltak számomra problémák, ahol picit "ellaposodott" a sztori. A néhány negatív meglátásom ellenére, akik szeretik a mesefeldolgozásokat, azoknak bátran ajánlom (főleg, ha valakinek az eredeti Mulan mese esetleg még a kedvence is), nem nyúlhat mellé véleményem szerint. Nagyon tetszett, hogy belekerült a kínai mitológia is, nagyon részletesen megjelentek bizonyos alakok benne (Meng Pó, Yama király).

A szereplőket kedveltem, Mulan és Shang természetesen a két kedvencem, de ha választanom kellene kettőjük közül akkor Mulant talán egy picivel jobban kedvelem (mégis csak ő a főszereplő, nem? :D). Mushuból és a katonákból keveset kaptunk, így ők semlegesek maradtak. Meng Pó viszonylag nagy ívet írt le a szememben, de a regényt kiolvasva végülis őt is megkedveltem. Yama király is egy zseniális szereplő, bár őt már az elején megkedveltem, ahogy megjelent a történetben. Meglepően tetszett a jellemzése és a viselkedése az Alvilág királyaként. Bevallom egészen másra számítottam. Így nagyon pozitív csalódás volt a karaktere. A szellemek sokfélesége is tükrözi, hogy az írónő szerintem nagyon tehetséges és rengeteg kutatómunkát végzett, ami szerintem semmiképp sem elhanyagolható, sőt szerintem kifejezetten értékelendő dolog.

A borító szerintem a könyv hangulatát tükrözi a piros-vöröses és fekete árnyalatok nyilvánvalóan az Alvilágot mutatják, de mellette egy letisztult borító, se túl sok, se túl kevés. Pont jó. Nekem tetszik. Az pedig csak hab a tortán, hogy a lapok szélei is pirosak, amikor megláttam a könyvesboltban nagyon megörültem neki, egy kis extra, de valahogy még inkább megfogott a könyv külseje ezzel. 

Nagyon szeretnék a könyvre 5 pontot/csillagot adni, de sajnos jó szívvel nem tudok. Az indokom az, amit fentebb is leírtam, hogy többször is éreztem, hogy pangás van a történetben, nehezen tudok átlendülni rajta, pedig nagyon szerettem volna. Így kezdésnek Mulan Mi lett volna ha-történetére 4,5 pontot/csillagot tudok adni.

Kíváncsian várom a következő rész érkezését, ami a Jégvarázst dolgozza fel új köntösben a Sorsfordító történetek sorozat további tagjaként.... 

Addig is vigyázzatok magatokra! És olvassatok sokat! :) 

Jodi Picoult : A nővérem húga

Eredeti cím : My Sister's Keeper

Író: Jodi Picoult

Kiadó: Athenaeum 2000

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 366 oldal 

Cselekmény: 5/5

Terjedelem: 5/5

Szereplők: 5/4
Borító: 5/5 (a bejegyzésben közzétett)

Nagyon nehezen tudom összeszedni a gondolataimat. Tényleg ezerféle gondolat van most a fejemben. Az írónő mindig kétségek között hagy, mindig. A Törékenyben, a Tizenkilenc percben is így voltam. Nem tudtam eldönteni, hogy szomorkodjak, vagy örüljek, hogy úgy lett vége, ahogy. Most is pontosan ezt érzem. Valahol boldog is vagyok, valahol mélyen pedig szomorú és nem értem a történéseket. 

A könyv az elejétől a végéig teljesen beszippantott és magával ragadott. Először nagyon furcsa volt a szemléletváltások hada, a végére összesen 7 embertől kaptunk egy-egy fejezetet felváltva. A időbeni ugrálást is meg kellett szoknom és figyelmesen olvasnom, hogy pontosan össze tudjam rakni a képet. 

Elég nehéz kérdéskört dolgoz fel a könyv, a két oldalon ingadoztam végig, hogy igen, Anna legyen donorja Kate-nek, és nem, ne legyen hiszen mindenki a saját maga ura, hadd döntsön ő maga arról, hogy mit akar tenni, donorként élni vagy sem? Néha az egyik tűnt jónak a kapott érvek miatt, néha a másik lehetőség. 

A kedvenc szereplőm szinte végig Anna volt. Nem egy tipikus tizenhárom éves kislány gondolatait olvastam, közel sem. Egy olyan kislányét inkább, aki megjárta a poklok poklát maga miatt és a nővére miatt is. Kate-ről inkább csak mesélnek, a végén kap pár oldalt, hogy ő is láttassa az olvasóval, hogy is gondolja ezt az egészet, ami velük történt. Szerintem őt is tudtam volna kedvelni, ha több helyet kap a saját szemszögéből a könyvben. Brian semleges maradt, ahogy Jesse is, Campbell-t az elején utáltam, aztán megszerettem, Julia pedig már az elejétől fogva nagyon pozitív volt. Akit viszont utáltam elejétől a végéig az Sara volt. Amíg az édesapa, Brian, mást is látott Kate-en és a leukémián kívül, addig Sara csőlátásban szenvedett, görcsösen ragaszkodott valamihez, ami csak úgy lehetett, ahogy ő gondolta. Meg sem kérdezte a két lányát, hogy ők mit akarnak? Elsősorban persze Kate, hiszen, aki olvasta a könyvet az tudja, hogy nem mindenben értett egyet az édesanyjával. Szóval Sara volt számomra a negatív szereplő, én elhiszem, hogy el volt keseredve, mert hát nem az az élet rendje, hogy a szülő búcsúzzon a gyermekétől, de sokszor már nem ép ésszel gondolkodott a hölgyemény, ami nem vetett túl jó fényt rá. 

Egyébként a könyv nagyon érdekes is volt. Rengeteg mindennel kerültem képbe a betegséggel kapcsolatban illetve, hogy miféle-fajta gyógymódokkal próbálkoznak szinte végtelenségig az orvosok. Dr. Chance kitartása és kedvessége nagyon meglepett, hogy bizony vannak orvosok, akik tényleg hivatásból csinálják nem a pénzért. A biztosítóval folytatott csatát is jó volt olvasni. Értsd itthon ugye TB van, nem kell külön pénzt áldozni arra, ami szükségszerű beavatkozás, mert fizeti a TB. Mennyivel másabb Amerikában! Számunkra szinte elképzelhetetlen ez. Összességében rengeteg új információval gyarapodtam, ami hasznos lehet még akár a későbbiekben. 

Szintén nagyon meglepő volt számomra, hogy ha sok az ismeretségünk, akkor mennyi mindent el lehet intézni pusztán a kapcsolatok által. Egy kis eltusolás itt, egy kis eltusolás ott. Hihetetlen, és manapság ez tényleg így működik. Itt elsősorban Jesse dolgaira gondolok. 

Hogy mit kaptam a könyvtől? Rengeteg örömöt, tanulságot és bánatot. Megmutatta, hogy mi az a testvéri szeretet, hogy milyen az, ha valaki mindennél fontosabb, és előkerült az elkeseredés is, amikor már görcsösen kapaszkodunk mindenbe, amibe csak lehet. Aztán végül pedig megmarad a remény, ami mindig elérhető. 

Szóval, mint mindig Picoult levett a lábamról ezzel a könyvével is. Alig várom, hogy benézhessek a könyvtárba egy újabbért, de előbb odaadtam Anyának, hogy el kell olvasnia, nincs mese. :) Remélem neki is legalább annyira fog tetszeni, mint nekem. Akik szeretik a drámát, a sok szálon forgó történetet, a furábbnál furább szereplőket, de elgondolkodtatót is olvasnának egyben egy kis humorral átfűszerezve, akkor mindenképp olvassák el ezt a remek könyvet!

Aki pedig olvasta a könyvet, és esetleg nem tudott eddig róla, film is készült belőle! Olyan ismert szereplővel, mint Cameron Diaz! A filmes várólistámra gyorsan felkerült!